Péch Gézára emlékezett a Péterfy Kórház
Péch (Eckhardt) Géza, a Péterfy Kórház forradalmi mentőszolgálata mártírhalált halt önkéntesének emlékére lepleztek le bronz domborművet az intézmény aulájában október 18-án, a „forradalom kórháza” ünnepi megemlékezésén.
Kozma Péter szobrászművész alkotásával méltó emléket állítanak – a nagyon fiatalon kivégzett Tóth Ilona után – az 56-os forradalom és szabadságharc a Péterfy Kórházhoz legjobban köthető másik mártírjának, a 27 éves korában kivégzett Péch Gézának is.
1956 októberében Budapest akkori legmodernebb kórháza, a Péterfy kiemelt szerepet vállalt a sérültek mentésében és ellátásában. Itt kezdett önkéntes szolgálatot a fiatal üzemmérnök, Péch Géza mentősofőrként.
Társai visszaemlékezései szerint Péch Géza fáradhatatlanul és önmagát nem kímélve, sokszor golyózáporban mentette a harcokban megsebesült honfitársait. November 6-án mentés közben ő maga is megsérült, egyik karját átlőtték.
Péch Géza – bár a harcokba fegyverrel nem kapcsolódott be – tudatosan vett részt a forradalmi eseményekben, remélve, hogy lesz folytatás, és a jogos követelések legalább egy része valóra válhat.
A szabadságharc leverése után, november végén Bécsbe szökött, hogy segítse a hazai és a külhoni ellenálló csoportok célkitűzéseinek és lehetőségeinek egyeztetését. 1957. február 10-én tartóztatták le a gönyüi hajóállomáson, miközben hazafelé tartott.
Perének elsőrendű vádlottjaként szervezkedésben való tevékeny részvétel, valamint hűtlenség elkövetésében találták bűnösnek. Nyugati titkosszolgálatok által megbízott és pénzelt, különösen veszélyes mozgalom vezetőjének állították be, és halálbüntetést szabtak ki rá. 1958. április 22-én, nem sokkal 28. születésnapja előtt végezték ki.
Péch Géza tetteit a jó szándék és az önzetlenség vezérelte, emlékét kegyelettel őrzi a Péterfy Kórház.