Magyar Ápolók Napja - 2025. február 19.
Ebből az alkalomból emlékezünk Kossuth Zsuzsannára és köszöntjük valamennyi ápoló és szakdolgozó munkatársunkat.
Kossuth Lajos legkedvesebb húga, az 1817-ben született, szorgalmasan tanuló, éleslátó és intelligens Zsuzsanna kezdetektől bizalmasaként követte a politika felé forduló bátyját. Mindenben támogatta őt, már 15 évesen segítőtársa volt az 1831-es felvidéki kolerajárvány idején. Rövid és küzdelmes élete során kivételes személyiségről tett tanúságot.
Az 1848. márciusi eseményeket követően Kossuth Lajos ujjászervezte a hadsereg egészségügyi ellátását, ennek során Országos Főápolói Hivatalt hozott létre. 1849. április 16-án kérte fel legkisebb húgát, Zsuzsannát, hogy vegye át a tábori kórházak ápolási felügyeletét. Zsuzsanna töretlenül, bár betegen, nagy akaraterővel, a sebesültek iránti őszinte együttérzéssel járta az országot, felkeresve valamennyi kórházat. Több mint 72 tábori kórház felállításához nyújtott segítséget. Irányításával meghatározásra került a szükséges felszerelés, gyógyszer és kötszer, megfogalmazásra kerültek az általános érvényű rendszabályok. Felhívással fordult a magyar nők felé, hogy önkéntesként vállaljanak szerepet a sebesültek ápolásában és részt vett betanításukban. Országos jogkörrel felruházott személyként a háborús viszonyok alatt teljes odaadással szolgálta a sebesülteket és végsőkig kitartott a kórházak működése mellett. A szabadságharc leverését követően börtönben töltött évek és súlyos szenvedések jellemezték életét, végül kiutasításra került szeretett szülőföldjéről és 37 évesen New York-ban halt meg.
Kossuth Zsuzsanna, Magyarország első főápolója példát mutatott, hősies és önfeláldozó, emberséges cselekedetei alapozták meg hazánkban az ápolás fejlődését (megelőzve Florence Nightingale tevékenységét is). Tudása, intelligenciája, kapcsolatteremtő képessége, kiváló szervező készsége (beleértve szakszerű és következetes döntéseit) valamennyi ápoló számára példaértékű, mindannyiunk számára mintaként szolgál.
Az ápolás a segítés művészete, az ápolói hivatás szépsége – minden nehézsége ellenére – az ápolók számára vitathatatlan. Hivatás, melyet nem lehet belső motiváció nélkül gyakorolni, melyet a bizalom, a biztonság és a gondoskodás vezérel. Az ápolók megértésükkel, figyelmükkel és kedvességükkel jelentősen tudják csökkenteni a betegek kiszolgáltatott állapotát, törődést és együttérzést adnak a magány, a szorongás, vagy a kilátástalanság időszakában is.
Köszöntjük ezen a napon valamennyi ápoló és szakdolgozó munkatársunkat! Köszönjük, hogy napról napra fáradhatatlanul, emberséggel és türelemmel végzik áldozatos munkájukat - megőrizve hivatástudatukat és kitartásukat - a betegek ellátása során.