Kórházi Gyógyszerészet Napja 2025

 

Tavaly indult útjára a Kórházi Gyógyszerészet Napja, amelynek célja minden év március 27-én a kórházi gyógyszerészet bemutatása és annak megmutatása, hogy mit is tesznek a kórházi gyógyszerészek a betegek gyógyulásáért, és mivel járulnak hozzá az orvosok terápiás munkájához.

Büszkék vagyunk arra, hogy nemrégiben a Pécsi Tudományegyetem Szenátusa címzetes egyetemi docens címet adományozott Dr. Süle Andrásnak, kórházunk főgyógyszerészének. A kinevezés ünnepélyes átadását követően beszélgettünk kórházunk főgyógyszerészével.

Mit jelent ez a kinevezés az életében, munkájában?

Meglepetésként ért a hír. Azon túl, hogy nagy örömmel és megtiszteltetésként fogadtam, egyben azt is jelzi számomra, a Pécsi Tudományegyetem vezetősége és szenátusa helyesnek ismeri el azt az irányt, amelyet a gyógyszerészet fejlesztésében képviselünk. Ezért úgy érzem, hogy ez az elismerés nem csupán rólam szól, hanem a szakmai közösségünk közös eredményéről is.

Mi a személyes kapcsolódása a Pécsi Tudományegyetemhez?

Együttműködésünk keretében elindítottunk egy képzési programot, amely korábban a posztgraduális szakgyógyszerész-képzés kereteibe nehezen volt beilleszthető. A legutóbbi tanév elején azonban egy új megközelítést javasoltunk, ami az amerikai gyógyszerészeti képzések hagyományaiból merít, és bizonyos tekintetben a hazai orvosképzés modelljéhez hasonlít. Mind a magyar, mind az amerikai rendszerben léteznek úgynevezett licencképzések, amelyek moduláris továbbképzési lehetőséget biztosítanak a már végzett, akár szakorvosi, szakgyógyszerészi diplomával rendelkező kollégáknak. Ezek rendszerint rövid, nagyon szűk területre összpontosító, célzott képzések. Időtartamukat tekintve néhány héttől maximum néhány hónapig tartanak, és ezeket mindenki a saját érdeklődése, képességei, munkaköre szerint építheti fel. Ez az oktatási gyakorlat, az amerikai rendszerrel összhangban, úgynevezett mikrotanúsítványt ad a képzés sikeres elvégzését követően. Magyarországon először a Pécsi Tudományegyetem vezeti be ezt a típusú képzést a klinikai gyógyszerészet területén, ami a gyógyszeres anamnézisfelvétel legjobb gyakorlataira összpontosít. Büszke vagyok rá, hogy a Péterfy Kórház gyógyszerészei is részt vehetnek ebben az úttörő kezdeményezésben. Bízom benne, hogy a program sikeres lesz és hosszú távon is meghatározó szerepet kap a gyógyszerészek posztgraduális képzési módszertanai között.

Mit jelent pontosan az Ön által korábban említett gyógyszerészeti fejlesztési irány?

Már nagyon régóta célunk, hogy az úgynevezett angolszász típusú klinikai gyógyszerészeti szolgálatot honosítsuk meg, nemcsak itt a Péterfy Kórházban, de általában Magyarországon is. Ez azt jelenti, hogy a gyógyszerész szerepét egy betegközpontú szemléletmód felé mozdítjuk el. A folyamat itt a Péterfy Kórházban 2013 végén kezdte bontogatni szárnyait, és ma már eljutottunk odáig, hogy szinte minden osztályon jelen van egy teljes munkaidős gyógyszerész, aki közvetlenül a betegágy mellett dolgozik. Személyesen is messzemenőkig hiszek abban, sőt küldetésemnek érzem, hogy a betegek és az egészségügyi szakemberek egyaránt úgy tekinthessenek ránk, mint a terápia optimalizálásáért felelős szakemberekre, nem pedig csupán gyógyszerellátóként. A cél az, hogy a legmegfelelőbb terápiás döntéseket hozzuk meg, a lehető legkevesebb mellékhatással és a legmagasabb egészségnyereséggel. Ennek a szemléletnek egyébként egy további kedvező „mellékhatása” is van: az optimális terápia gyakran egyben a legköltséghatékonyabb is, hiszen a gyorsabb felépülés kevesebb egészségügyi ráfordítást igényel. Azon dolgozunk, hogy ezt a megközelítést minél szélesebb körben, országos szinten is minél többen megismerjék, elismerjék és alkalmazzák. Részben ennek a gondolkodásnak nemzetközi vetülete a minden év március 27-én megrendezett Kórházi Gyógyszerészet Napja kezdeményezés, melyhez Magyarország mellett már több mint 40 ország csatlakozott a világban.

Magyarország más kórházaiban egyelőre másképpen működik a kórházi gyógyszerészet?

Így van, de ugyanakkor azt is fontos fel - és elismerni, hogy az utóbbi évtizedben igen jelentős változás zajlott le ezen a területen. Magyarország abban a történelmi, kulturális és geográfiai régióban van, ahol fejlődéstörténetileg a gyógyszerészet fejlődése egy inkább termékközpontú utat járt be. Ez jócskán visszavezethető az 1800-as évek elejéig. Eközben az angolszász befolyás alatt fejlődő országokban – például az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban, Spanyolországban vagy Hollandiában – jóval korábban elkezdtek aktívan részt venni a gyógyszerészek a közvetlen betegellátásban, szoros együttműködésben az orvosokkal, ápolókkal és más egészségügyi hivatásterületekkel. Magyarországon 2013 körül indult el egy jelentősebb törekvés erre a változásra. Akkoriban országosan legfeljebb talán ha öt gyógyszerész dolgozott a szó szoros értelmében vett klinikai munkakörben, vagyis betegágy mellett, míg jelenleg már 170 feletti az ilyen gyógyszerészek száma úgy, hogy mindeközben a kórházban dolgozó gyógyszerészek száma megduplázódott. A fejlődés tehát jelentős, de még nem ért el ideális végpontjához.

Mennyire nehéz előre haladni és meggyőzni azokat, akik eddig másképp gondolkodtak?

Szilárdan hiszem, hivatásterületünk jövője az úgynevezett kognitív gyógyszerészet irányába mutat, függetlenül attól, hogy szakellátásról vagy az alapellátás praxisközösségeiről van szó. Falak természetesen vannak. Minden olyan nagy rendszer, ami ennyire sok lábon áll, és ennyire hierarchikus, mint az egészségügy, nehezen változik, és sok esetben a meglévő struktúrák és a szervezeti kultúra is nehezen változik. Az oktatás is egy ilyen terület, ahol szintén nagyon régi falak őrzik a régi hagyományokat, márpedig ehhez a célrendszerhez a gyógyszerészképzést is át kell hangolni. Nehézség is van, feladat is akad bőven, de úgy látom, hogy az orvosi vagy ápolói területek részéről kimondottan nyitott hozzáállást tapasztalunk, főleg, ha világosan bemutatjuk, hogy mikén tudjuk támogatni a betegellátást.

A kórházakban konkrétan mi a dolga a klinikai gyógyszerészeknek?

A gyógyszerellátás biztosítása mellett számos logisztikai, hatósági és természetesen pénzügyi vonzata is van a feladatainknak. A betegágy melletti, klinikai gyógyszerészi szolgálat emellett aktív szerepet vállal a terápiás döntéshozatalban is. Részt vesz a felvett betegek gyógyszeres anamnézisének felvételében és a kezelőorvossal közösen egy olyan világos „terápiás látképet” szintetizál, ahol az aktuális diagnózishoz az optimálisan választandó gyógyszerek körvonalazhatók, összhangban a már meglévő terápiákkal. A betegek hazabocsátása előtt szintén a gyógyszerész dolga áttekinteni a folytatandó kezelést, különös tekintettel a túlzott gyógyszerhasználatra, a polifarmáciára, amely világszinten is komoly problémát jelent. Célunk az, hogy a betegek ne szedjenek feleslegesen gyógyszereket, és az alkamazott terápia valóban a legjobb egészségügyi eredményt biztosítsa számukra. Mindezzel egyébként, bár nem primer célunk, de jelentős költségmegtakarítást idézünk elő mind a kórház, mind a beteg, mind az egészségbiztosító számára. Ez tehát egy klasszikus win-win helyzet minden érintett számára.

További információkért kattintson ide